péntek, november 18, 2005

Rendőrség vigyázz!

Az
Úgy volt, hogy Máyk és Dévid egy jó pohár kávé mellett
Töltötték szabadidejüket a rendőrségen, és jót beszélgettek közben. Ekkor megszólal a csengő
És a két zsaru már a kocsiban is van. A két rendőr
mihelyt odaért kommandós cuccban, letartóztatták
a két autólopkodó huligánt. Majd visszamentek a fő
hadi szállásra. A kapitányságon elköszöntek egymástól
majd hazamentek.
POLICE



Másnap reggel felkeltek és az volt az első, hogy bemenni a főhadiszállásra, ugyanis a főnök megbeszélést tart.
”Uraim mi ez, én nem kértem ekkora üvöltözést” mondta a parancsnok először
eletében kedvesen. Nem, nem én loptam el azt a nyavalyás kocsit! Tiltakozott a gyanúsított. De ne ellenkezzen, hisz maga ült
benne. „Uraim!” Mondta a kapitány ingerültebben. Ekkor kinyílik a parancsnoki iroda
ajtaja és belép rajta Dévid és Máyk. A 18-as körzetbe
most azonnal! DE!.......... Kapja fel fejét a veszekedésből az egyik rendőr. Nincs semmi DE! ordítja „már ingerülten a
parancsnok”. 10 perc múlva 11 rendőr igyekszik a
rablás elhárítására 3 rendőrautóval.
A 3 rendőr jármű 1perc múlva a banknál van.
Mire beértek a bankba a nagy tömegen keresztül
este 9 óra lett. Bent a bankban furcsa hangokat hallottak.
Ott a páncélszekrénynél!!! Kiált fel az egyik rendőr.
A rabló meghallotta és kiiramodott az ajtón,
de kint helikopter lámpa fogadta és egy csomó zsaru. A rablót elfogták.
És az volt az első hogy ki kellett vallatni. Nem, nem mondok semmit!
Ordítja a bűnöző. „Ajaj” a vallató terem ajtaja kinyílt
és berontott a rendőrkapitány! Mi ez! Milyen nagy
állatkert van itt, ki ordibál!? A rabló egyből befogta
a száját. A kapitány elkezdte vallatni a rossztevőt,
a rabló mindent elmondott (mert valójában most már félt a kapitánytól). Rendben vigyétek a cellájába! Mondta a
rendőrkapitány. Ja, és vágjátok le a szakállát. Egy év múlva a bíróságon
Máyk, Dévid és kettő rendőrtiszt, ja és a rendőrkapitány is izgatottan várják, hogy a bizonyos Stiv Chem-et,
Avagy a bűnözőt felmentsék. A továbbiakat a következő részből tudod meg.
Vége Írta: Varga Máté Varga Atilla